A felvilágosodás és a reformkor évtizedei
- Bél Mátyás és a pozsonyi evangélikus líceum
- Természettudományok Debrecenben
- A pápai református kollégium a felvilágosodás időszakában
- A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium
- Sárospatak Kövy Sándor idejében
- A pápai református kollégium a reformkorban
- Közép- és felsőfokú protestáns iskolák Magyarországon az 1840-es években
Bél Mátyás és a pozsonyi evangélikus líceum
A németországi Halle egyeteméről szétsugárzó pietizmus célja a kegyességi élet megújítása volt a 17–18. században. Művelt és mély hitű embereket képeztek a való életre. Hangsúlyozták a latin mellett az anyanyelv és a gyakorlati haszonnal bíró tárgyak, mint a földrajz, a matematika, a fizika és a szakmai oktatás jelentőségét. A legkiválóbb képviselőjük August Hermann Francke (1663–1727) volt. Magyar tanítványai és követői (Bárány György, Sartorius Szabó János, Bél Mátyás) megújították a hazai evangélikus oktatást.
Bél Mátyás (1684–1749) besztercebányai, majd hallei diák volt, Francke fiainak házitanítójává fogadta. 1708-tól Besztercebányán, majd 1714-től Pozsonyban tanított, 1719-től a pozsonyi német evangélikus gyülekezet lelkésze volt. Egyformán jól írt latinul, németül, magyarul és szlovákul is. A pozsonyi gimnázium rektoraként korszerű reformok egész sorát vezette be: megkövetelte az iskolai anyakönyvezést, rendszeressé váltak a tanári értekezletek, a latintanítás megújítása mellett az élő nyelvek (francia, német, magyar) oktatására is volt gondja.
Bél Mátyás tankönyveket adott ki, valamint (Francke mintájára) egy latin nyelvű újságot (Nova Posoniensia, 1721–1722) a nyelvgyakorlás elősegítéséhez. Tudósként tervbe vette Magyarország leírásának elkészítését, öt kötetet ki is adott Notitia Hungariae novae historico-geographica címmel az északnyugati vármegyékről. Utódai (pl. Tomka-Szászky János történész-geográfus) alatt az iskola tovább virágzott, fél évszázad alatt több mint tízszeresére duzzadt a tanulók létszáma.
Bél Mátyás portréja a háttérben a pozsonyi várral
Pozsony 17. századi látképe
A Notitia címlapja
Bél Mátyás német társalgási könyve
Természettudományok Debrecenben
Bár a reáliák oktatása a 18. századtól vált hangsúlyosabbá, a Kollégium természettudósok sorát adta a korábbi századokban is. Debrecenben íródott 1577-ben az első magyar nyelvű számtankönyv, majd Melius Herbáriuma vagy Komáromi Csipkés György értekezése az üstökösökről. 18. századi jellegzetesség, hogy igen sok debreceni professzor orvosdoktori címmel tért haza tanulmányútjáról, köztük Huszti Szabó István, aki hallei disszertációjában elsőként használta a „kísérleti fizika” elnevezést.
A legkorábbi hazai iskolai szemléltetőeszközként nyilvántartott Hevelius-féle éggömb (Amsterdam, 1700) a Kollégium Múzeumában maradt fenn
Maróthi György
Vákuumkísérletekhez használt légszivattyú a 18. század első feléből
Hatvani István
Maróthi számtankönyvének első kiadása
A pápai református kollégium a felvilágosodás időszakában
A közel 8000 lakosú Pápán II. József türelmi rendelete (1781) után újraéledt a református egyházközség, új templom épült (1783–1784) és a kollégiumot is újjászervezték. 1790-ben Mándi Márton Istvánt nevezték ki rektor-professzornak, aki újra virágzó „anyaoskolává” fejlesztette az 1797-től már egyházkerületi fenntartású pápai iskolát. A gimnázium mellett elkezdték a felsőfokú képzést: 1785-ben megszervezték a bölcsészeti tanszéket, 1791-ben felállították a történelmi-nyelvészeti tanszéket, 1795-ben megkezdte működését a Teológiai Akadémia, amely előbb 4 évfolyamra, az 1815-ös tanterv szerint már 5 évfolyamra tagolódott. Mándi Márton István gondoskodott a kollégium tankönyvellátásáról is; nem egy tankönyvet maga írt. Kantiánus filozófusként alapozta meg a magyar nyelvű teológiai-filozófiai szaknyelvet
Mándi Márton korszakában indultak fejlődésnek a tudományos gyűjtemények: a kollégiumi könyvtár, kézirattár és levéltár. Az érem- és pénzgyűjtemény létrehozását – Tóth Ferenc (1768–1844) teológiaprofesszor javaslatára – 1814-ben határozta el az egyházkerület. Tóth Ferenc a könyvtár igazgatójaként (1804–1817) tudatosan gyűjtötte a régi magyar nyomtatványokat és kéziratokat, s kiterjedt levelezést folytatott az ország nemes családjaival annak érdekében, hogy a pecsétgyűjteményt megalapozza.
A növekvő diáklétszám miatt a mai Petőfi utcában új kollégium épült 1793–1794-ben, amelyben a tanulószobák, a tanári lakások és a könyvtárszoba is helyet kaptak.
Mándi Márton István
Mándi Márton tankönyve
Kiss Bálint festménye Séllyei Istvánról. A 17. századi Pápai Kollégium tanárai és diákjai sorából kiemelkedik Kocsi Csergő Bálint gályarab prédikátor és Séllyei István gályarabságot szenvedett püspök
Tóth Ferenc
A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium
A csurgói iskolát gróf Festetics György felvilágosult arisztokrata, a Keszthelyi Georgicon alapítója hozta létre 1792-ben. Sárközy István egyházmegyei főkurátor, vármegyei alispán ajánlotta a szerződtetett Császáry Lósy Pál megérkeztéig helyettes professzornak Csokonai Vitéz Mihályt. „Azon törekedtem, hogy ahhoz szoktassam nevendékjeimet, mi a mai gondolkozó s gondolkoztató tanítás, mi a valóságos embert formáló tudás, és mi az emberszerető oktató” – írta a költő 1799-ben.
A reformkori diákéletről a neves református püspök, Baksay Sándor (az MTA tagja) novellái vallanak, aki a csurgói alma mater egyik legismertebb diákja volt. A kiegyezés után 1882-ben a főgimnáziummá fejlesztés volt a cél. Az új iskolaépület államsegéllyel épült fel 1896-ban. A leglátványosabb fejlesztés 1942-ben kezdődött: megalakult a Csurgói Református Kollégium. Öt tagozata: a gimnázium, mezőgazdasági középiskola, téli gazdasági iskola, a népfőiskola és a diákotthon. 1948-ban államosították, 1993-tól újra a Somogyi Református Egyházmegye tulajdona. Napjainkban 12 évfolyamos iskolaként várja a diákokat.
r14_03.jpg
r14_04.jpg
r14_01.jpg
r14_02.jpg
r14_05.jpg
Sárospatak Kövy Sándor idejében
A reformkori sárospataki jogászképzés szerves részét alkották a diákság gyakorlóegyesületei. Az 1813-ban létrejött Pánczél-, majd az 1830-as évek elején alapított Nándor vármegyék a korszak több híres jogászegyéniségét formálták. A jurátusok Kövy Sándor módszerét fejlesztették tovább, amely jogesetek szemléltetésén alapult. A Kollégium falai között létrejött „vármegyei” intézményrendszer működése az országgyűlés és a valódi vármegyék működését modellezte. A diákság évente egy alkalommal országgyűlést, három alkalommal pedig megyei tisztújítást tartott. Gyűléseiken a korszak valós politikai problémáit tárgyalták. Határozatban követelték többek között a magyar nyelv hivatali nyelvvé tételét, állást foglaltak a katonaállítás és a jobbágyok botbüntetésének kérdésében.
Kövy Sándor (1763–1829) ügyvéd, a Sárospataki Református Kollégium jogászprofesszora
A magyar törvénynek rövid summája
Pánczél vármegye pecsétje
Diákegyesületek iratai
A pápai református kollégium a reformkorban
A kollégium Mándi Márton István halála (1831) után is jelentős szerepet játszott a régió és a reformkori Pápa életében. Az új tanárnemzedék – többek közt Bocsor István, Tarczy Lajos – munkálkodása nyomán a kollégium új virágkorát élte. Nemzeti-liberális szellemben, az egyház és a haza szolgálatára nevelték diákjaikat. A reformkorban bővítették a tanszékek körét: 1832-ben jogi, 1839-ben természet- és mennyiségtani, 1843-ban szentírás-magyarázati, 1849-ben neveléstani tanszéket állítottak fel. A tanintézet nyitott volt más felekezetek irányában is, így az evangélikusok mellett számos izraelita is a Pápai Református Kollégiumban folytatta tanulmányait.
A reformkori kollégiumban élénk szellemi élet bontakozott ki. Az 1837-ben alapított főiskolai nyomda ettől kezdve tankönyvekkel, nyomtatványokkal, tudományos és szépirodalmi kiadványokkal látta el a Dunántúlt. Tarczy Lajos professzor irányításával 1840-ben megalakult a kollégiumi olvasókör, mely a következő évben önálló könyvtárral is bíró képzőtársasággá alakult. A Képzőtársulat tagjai közül sokan a nemzeti irodalom művelői közé emelkedtek. A társulat az igényes magyar olvasóközönség gyarapításához is hozzájárult, a kollégiumból kikerült lelkészek és tanítók a polgári haladás elkötelezett híveivé váltak.
A „pannóniai hazafiságnak” köszönhető, hogy 1848–1849-ben a kollégium tanári kara, ifjúsága egyöntetűen a magyar szabadságharc mellé állt.
Bocsor István
Orlai festménye diáktársáról, Petőfiről
Orlai Petrich Soma
Tarczy Lajos
Jókai pápai mellszobra
Közép- és felsőfokú protestáns iskolák Magyarországon az 1840-es években
Közép- és felsőfokú protestáns iskolák Magyarországon az 1840-es években