Külföldi egyetemjárás - képek

A külföldi egyetemjárás (latinul: peregrinatio aca­demica) a magyarországi egyetemek hiányának pótlására kezdődött a középkorban. A 16. században a hazai protestánsok eleinte a legtöbben a reformáció egyetemére, Wittenbergbe iratkoztak be. A század végén a nem lutheránus diákok Wittenbergből történő kizárásával virágzott fel a heidelbergi magyar peregrináció. Itt jelent meg a magyar reformátusok mai napig szimbolikus könyve, a Heidelbergi Káté, itt tanított David Pareus és Martin Opitz, itt működött egy ideig Szenczi Molnár Albert is. A város 1622. évi ostroma után a németalföldi és a svájci akadémiák felé indultak református diákjaink.

1526 és 1789 között legkevesebb 25 ezer, külföldi egyetemre beiratkozó magyar diák­kal számolhatunk, a legfontosabb protestáns célországok a Német-római Birodalom, Németalföld, Svájc és Anglia voltak. Melanchthon, David Pareus, Gisbertus Voetius, Johannes Cocceius, Jacob Christoph Beck professzorok vagy a Bernoulliak előadásait a német ajkú, valamint a cseh, lengyel, flamand és skandináv diákok társaságában hallgatták a magyarok. Kapcsolataikról a peregrinációs albumok (album amicorumok) bejegyzései tanúskodnak.

A peregrináció hatására a hazai értelmiségiek megismerkedhettek a legfrissebb tudományos eredményekkel és könyvekkel megrakodva tértek haza, hogy a megszerzett tudásukat itthon kamatoztathassák. Az évszázadok során alig néhány peregrinusunk telepedett le külföldön, a többség az itthoni szolgálatot választotta. Útjuk során kapcsolatokat alakítottak ki nyugat-európai kollégáikkal, amelyeket levelezés útján tartottak fenn gyakran életük végéig. Így jutottak friss hírekhez, intézték a kollégiumok és líceumok ügyeit, rendeltek könyveket és taneszközöket, s egyengették a következő generációk egyetem­járását.